26. túlélőverseny
2009.11.20.
A versenyre csapatunk három fővel nevezett. A létszám tehát visszaesett, de lelkesedésünk töretlen maradt. Sokan féltettek bennünket, hogy egy hideg (fagyos/esős/ködös/stb.) éjszakát nem fogunk olyan jól bírni, mint tavasszal a kellemes pluszokat. Nekünk lett igazunk, ezt a versenyt hivatalosan is sikerült túlélnünk!
Csapatunknak ezúttal sem indult megfelelő körülmények között a pénteki nap: biológia témazáró vagy az Európa természetföldrajza kurzus három órás előadása sem a pihenésünket segítette. Ellenben most nem volt baleset az autópályán, és mindenki időben elérte az ELTE épületét. Ki tudja hova kerülünk? - gondoltuk. Így nemcsak a szokásos mosdóhasználattal, hanem a szelektív tárolóból gyűjtött újságpapír felvételével is éltünk.
A regisztráció most kevesebb izgalmat tartogatott. Nem úgy az utazás! Csapatunk megállapította, hogy a Vidéki Roller társaság fog minket szállítani (ez nem volt nehéz feladat, mivel minden buszon óriási matrica hirdette). Le is nyomoztuk a céget, gondolván biztosan valami közeli városból szerződtettek a szervezők, ekkor még nem tudtuk, hogy a buszok általában ettől a szolgáltatótól érkeznek. Még jobban fogtuk a fejünket, mikor a buszok hátulján feltüntetett logókat leolvasva mi magunk is meggyőződhettünk a telephelyről. Ez nem jött be...
Utunk kezdetén északnak fordultunk, a 11-es főút több tájegységet kizárt, de az előzetesen általunk tippelt Visegrádi-hegység (Börzsönyön gondolkodtunk még) jónak tűnt - egy darabig. Majd mikor Esztergomnál átkeltünk a Dunán, ismét átélhettük az "erre azért tényleg nem számítottunk" érzést. Nem sokkal messzebb Garamkövesdtől északra elkezdték a csapatokat leszállítani a buszokról. Helembai-hegység! Számunkra teljesen új terep, de majd meglátjuk. Megkaptuk a térképeket, mindjárt hármat is, amit kezdetben kicsit soknak gondoltunk, de rögtön rájöttünk, hogy miért is kellett vonalzót, körzőt és számológépet hoznunk - a szerkesztgetéshez pedig nem ártott ha van tartalék.
Az öltözködést követően 22:30 körül visszaindultunk a falu irányába, ahol még mindig sorra szálltak le a csapatok. A fejlámpák és a nagy felszerelés hasonlatossá tett bennünket egy katonai bevetésben részt vevő alakulatra - persze csak messziről. Közelről mindenkiről pontosan látszott, hogy a kezünkben levő torzított térkép egy kommandós akcióhoz nem, de egy túlélőversenyhez annál inkább megfelelő.
Az első ránézésre is kevés tereppont a térképen nem a véletlen műve volt. Csupán kezdőpontok voltak bejelölve, melyeket felkeresve újabb és újabb tereppontok helyét is megtudhattuk volna. A dolog szépséghibája ugye az volt, hogy mire elértünk egy "kezdőpontig" elhaladtunk több potenciális tereppont mellett is, de a versenyfüzet folyamatos lapozgatása helyett, inkább a biztos továbbhaladás mellett döntöttünk. Utólag nem egy tereppontot ismertünk fel, köztük több egészen egyedülállót, (pl.: szőnyeg az Ipoly árterében) melyeken nem volt módunk stafétuszcserére.
Idén újításként bevezették az AKP (=aktuális kezdőpont) lehetőségét, melyet teljesítve 26 extra ponthoz juthattak a csapatok. Mivel gyorsan megállípottuk, hogy nem sokra megyünk, ha vakon keresünk tereppontokat, így a saját kezdőpontunk felé vettük az irányt. Ezt sikerült is elérnünk, majd elkezdhettük megszerkeszteni a saját kis térképünket. A verseny során gyakorolhattuk a pi-vel való szorzás és a gyökvonás szépségeit, majd mm-ek minél pontosabb térképi ábrázolását. Több csapattal is találkoztunk az éjszaka folyamán, különösebb tömeg alakult ki a 114-es kezdőpontnál, ahol a stafétusz hiánya és több út találkozása vezetett eme meglepő eredményre.
Ezen a versenyen több holtpontot is át kellett vészelnie a csapatnak. Már az éjszaka elért bennünket az első. Bajta előtt kerültünk először bajba, mikor a 42-es hidat követően célunkat nem lelve bolyongtunk a hajnali erdőben. Üdülőkertek kerítésein másztunk át, majd a 60-as tereppontot sehogy sem sikerült megtalálnunk. Gondultuk a faluban csak lesz valami meleg hely, vagy legalább egy buszmegálló, hogy le tudjunk ülni. A bolt csak 6-kor nyit, de úgy döntünk megvárjuk, legalább egy kis reggelit beszerezhetünk (hátha meleget is tudunk). A buszmegálló világvége-érzést biztosított. Rozsdás lemezek nyikorgása és a süvítő szél mindhármunkat erősen megviselt. Hat óra, nyit a bolt, el is indulunk a fél órás vergődést követően. Nem számoltunk viszont azzal, hogy csak magyar forinttal bírunk, de az igen kedvező átváltási lehetőséggel sem akartak élni a kereskedők, így még egy kakaóhoz sem jutottunk.
Visszaindulunk a 60-as terepponthoz, szükség van rá, ez is kezdőpont. Meg is találtuk, nagy nehézségek közepette, de hiába, stafétusz sehol...Ketten egy kicsit pihenni akarnak, már a feladás gondolata is felmerül, de végül fél 10 körül újra elindulunk. Holtpont a javából, de az "Elektromos isten" érintését követően visszatér a kedv, haladunk tovább Leléd felé. A műútról letérünk egy elhanyagolt szőlőskert felé (kedvenc tereppontom), majd Leléd kápolnájánál is sikeres stafétusz- és zoknicsere.
Egy újabb kezdőpontot (8.) követően elindultunk a térkép széle felé, az Ipoly partjára. Szép, de kevésbé változatos délutánunkat néhány sikeres tereppont meglelése és a hegyen való gyors átkelés tarkította. Megérkeztünk Helembába először a nap folyamán, majd egy szerencsés stoppal (köszönjük annak a házaspárnak, akik egyből megálltak nekünk) néhány perc alatt Kovácspataknál találtuk magunkat. Számunkra érdekes találkozást tartogatott a kovácspataki szociális intézmény is, ahol a segítőkész idősek cigit kértek csapatunktól. Ilyen se fordul elő mindennap... Rövid idő alatt 3 tereppontot érintünk, melyek körül az 52-es Duna-partit már szürkületben sikerült felkeresnünk. Nincs más hátra, újra fejlámpa, ráadásul már sietni is kell, hiszen a vonat Szobról indul.
Annyira szorított az idő egy a térképünkön még létező híd eltűnése miatt, hogy a helembai vasútállomástól egészen Szobig a nemzetközi vasúti vonalon futólépésben kellett haladnunk. Nem volt egyszerű ez a néhány kilométer, de az érzés sem kellemes, amikor egy gyorsvonat zúg el tőlünk alig pár méternyire. De túléltük, sőt a vonatot is elértük, mondjuk újságot már nem tudtunk volna venni, így időben beérkeztünk a budapesti kocsmába, ahonnan már kocsival szállítottak minket haza.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sepsi.blog.hu/api/trackback/id/tr52759385
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.