28. túlélőverseny

Csapatunk újra nekivágott az ismeretlennek. Ismét a csapatot erősítette L és természetesen azok, akik már negyedik versenyüket kezdték meg együtt: R, Z és Cs. Nem kis meglepetésre elég sok információ kiszivárgott, aminek mi nagyon örültünk, mivel eddig még soha nem sikerült eltalálnunk pontosan hova is megyünk! (Természetesen ezúttal sem sikerült!) Most először a koránkelő túlélőknek kedvezmény is járt a nevezési díjból, amivel mi természetesen éltünk is, hiszen tudtuk, mindenképpen részt fogunk venni a testet és szellemet egyaránt megterhelő két napon.

Érkeztek sorra a levelek dgy-től, egyik-másik még hasznos információkat is tartalmazott: 
"Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a terep sáros és bozótos, vaddisznós és tüskebokros
mivolta nem jogosítja fel a résztvevőket arra, hogy elhanyagolják külsejüket, és 
csapzott, piszkos, neadjisten szakadt ruhában, loboncos és falevelekkel teli hajjal
csatangoljanak a terepen. Az elhanyagolt külső zavaros belsőt tükröz. Kérjük ezért
gondosan ügyelni a vérbeli túlélőhöz méltó megjelenésre, valamint az ennek 
ellenőrzésére és esetleges rendbehozására szolgáló eszközök biztosítására." 
Így szerelkeztünk fel fogkefével, fogkrémmel, fésűvel, borotvával és számos szépítkezési kellékkel, de még ennél is fontosabb, hogy tükörrel is, ami óriási segítség volt a terepen. A kiszivárogtatás során olyan matematikai tételek és axiómák is előkerültek, amiből következtethettünk arra, hogy a matematikának is szerepe lesz a verseny során. Nem is tévedtünk, de arra azért senki sem számított (a mi csapatunk biztosan nem), hogy a 137 éve született Constantin Carathéodory, az Euler-féle szám és a Magyarországi Kárpát Egyesület alakulásának "kerek" évfordulóját fogjuk ünnepelni a matematika és a túrázás ünnepi évében. 

Az utazás a megszokott módon zajlott. Kellemes beszélgetést folytattunk sofőrünkkel, de az időjárás nem ígérkezett kedvezőnek. Esett az eső, sőt Budapestet a 11-es számú főúton elhagyva kifejezetten szakadt, de mire megérkeztünk Pilismarótra kissé alábbhagyott. A feladatfüzet meglepett minket. A tereppontok leírásai és a kombinációk is tükrözve kerültek kinyomtatásra, így folyamatosan használnunk kellett a tükröt. A térképen (mely szétdarabolva a feladatfüzetben volt látható) csupán annyit kellett észrevenni, hogy a számok "felcserélődtek".

Amint kiraktak bennünket (még a faluban) megkezdődött a versenyfutás, mi megpróbáltuk logikusan végiggondolni mi a legcélravezetőbb és főképp mit ismerünk fel a térképből, így az Ó-hegyet szemeltük ki. Út közben érintettük a Fenyves nevű (22.) pontot, ami még nem bizonyította korábbi felvetésünket a térképi számok cseréjéről. A Millenáris-emlékműtől az Ó-hegyre vezetett az utunk, ha kisebb kerülővel is, de sikerült több csapat őszinte örömére meglelnünk a stafétuszt. 

Úgy határoztunk, hogy a piros jelzésen folytatjuk az utat Pilisszentlélek irányába, de ekkor tanulva a korábbi hibánkból egész útvonalat tűztünk ki magunk elé, nem csupán egyetlen pontot. Rövid tervezgetés után a piros jelzésű úton indultunk Pilisszentlélek felé. Több alkalommal felmerült, hogy esetleg az esőkabátra is szükségünk lehet, de végül csak az erős kaptatók jelentettek kihívást a Hirsch-orom felé. Itt csapatunk életében eddig soha nem látott jelenettel tettük szebbé az éjszakánkat. A Millennium nevet viselő (59.) tereppontnál nemcsak a stafétuszt, hanem a BONUS-t is megszereztük, amit kitörő örömmel fogadtunk. A jól megérdemelt pihenő és némi kevergés után (több csapat is járta a környéket) a Lecsúszott obeliszk (51.) pontnál is BONUS-ra leltünk, pedig előttünk távozott onnan egy számunkra ismeretlen csapat. 

Még az éjszaka folyamán érintettünk több pontot a település előtt. Az Égett hársnál nem volt nehéz dolgunk, az Extrém szesz nevű pontot könnyen felismertük, akárcsak a Pálos kolostor maradványainál, ahol szinte nappali fény fogadott bennünket a romoknál táborozó sok túlélőnek köszönhetően, a Per Pillanat Páratlan tereppontnál. Szép lassan beértünk Pilisszentlélek cseppet sem elhagyatott területére, ahol letáboroztunk egy rövid pihenőre a buszmegállóban. Gondolkodtunk, hogy nyitva lehet-e ilyenkor a kocsma, de úgy döntöttünk, kicsit még várunk felkeresésével. Ez nagy hiba volt, mert a kocsma nemhogy hatkor (amikor mi odaértünk), hanem már öt előtt várta a szomjazókat! Itt minden száz forintba került, így egy-egy kávé és kóla segítette az éberségünk fenntartását. Nem mellékesen kellemes volt az itt eltöltött idő, a meleg és néhány egészen megdöbbentő esemény hatására, hiszen itt még az is lehúzott egy felest, aki láncfűrésszel érkezett az ivóba. Úgy tűnt, hogy a munka csak ezután következett számára, de nem tűnt ijedősnek az ember...

Mi sem vesztegettük az időt, a rövid tervezgetést követően (délután a Búbánatvölgyet is fel akartuk még keresni), már nappali fényviszonyok közepette tettünk egy kört a falutól délre, ahol érintettük a Szt. Medve, az Ellensúlyos és az Albérlet kiadó nevű pontokat. Itt volt szerencsénk egy éber rendőrrel is összefutni, aki érdeklődött: mi járatban vagyunk? Gyorsan megnyugtattuk, hogy egyéni túrázók vagyunk, de csak furdalt minket a kíváncsiság, mire ez a nagy biztonsági jelenlét, mert nem miattunk, az biztos. Kiderült, hogy egy amerikai színészpár, akik távol-keleti gyermekek örökbefogadásáról (is) híresek, forgatja legújabb mozifilmjét. A falu szélén felkerestük a PSzT! tereppontját, majd figyelmünket a kötelező pont felé fordítottuk. 

A zöld jelzésű turistautat más választásunk nem lévén, direktezve értük el. Nem kis energiát vett ki csapatunkból, de a látvány miatt megérte. Ez idő tájt SMS érkezett, mely szerint vadászat miatt a kötelező pontot törölték a versenyszervezők. Úgy döntöttünk, hogy mindezek ellenére felkeressük a 61-es pontot. A Mohoskő igazi szép kilátással bíró pontja, az egész túránk fénypontja lett, de ezután sem tétlenkedtünk, érintve a Rozoga és a Műugró torony pontjait. Itt a fáradtság már kezdett eluralkodni rajtunk, ezt jól példázza, hogy L egyszer elrakta a tükröt, a zsebe mellé. Még szerencse, hogy nem vagyunk babonások...

Segítőink kinéztek egy buszt a Búbánatvölgy felé, amire nagyon kellett sietnünk. Így szélvészként haladtunk végig a Miklósdeák-völgyön. Érintettünk egy nappal jól látható etetőt (89.) és jó félóra futólépés után ismét Pilismaróton voltunk. Itt vártunk pár percet a menetrend szerint közlekedő buszra, majd pár perc és 6,6 km utazás után leszálltunk. Itt némi keresgélés és tanakodás után felfedeztük a piros háromszöget, ahol rövidesen a Királyi hűsítő tereppontot is megleltük. Itt számításaim szerint BONUS lett a jutalmunk, hiszen biztos voltam abban, ide más csapat még nem érhetett! Szerencsénkre a Szent-györgy völgyiek nyomán fedőnevet viselő tereppontot is elsőként érintettük, majd zárásként felmásztunk a Sas-hegyre, ahol a 28-as terepponttal (Három nővér) teljessé vált a kombinációnk. Innen gyors lejtmenetben visszajutottunk (ismét éjszakai körülmények között) a buszmegállóba, ahonnan Esztergom, végül pedig a budapesti Tóth kocsma felé vettük az irányt!

Nagyon elégedetten zártuk a 28. túlélőversenyt, hiszen sikerült 4 db BONUS-t szereznünk, teljesítettünk egy kombinációt (7 többszörösei) és 16 tereppontot érintettünk (köztük a kötelezőt) melyek szépségükkel elnyerték tetszésünket. Tereptani kérdésekre most sem tudtunk sok figyelmet fordítani, a lehetséges válaszok sem kerültek utunkba, de emiatt nyugodtan fogunk tükörbe nézni, de tükör nem kell majd hozzá...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.