33. túlélőverseny

Kis csapatunk ismét új összetételben vágott neki az ismeretlennek, ami nem lepett meg minket. Különösen azért, mert R jelezte, hogy kihagyja a versenyt és jelentkezett egy új tag is: L, aki K révén került csapatunkba. Így tulajdonképpen a 29. túlélőverseny kibővített csapata vágott neki a feladatoknak.

A szokott rendben és gyorsasággal neveztünk, majd a tippelési versenyben az Északi-középhegységet jól érezve a Mátrát jelöltük meg. Nem is tévedtünk akkorát; különösen éreztük, hogy jó lesz az irány, amikor jött a levél a Keleti pályaudvaron történő regisztrációról. Mi úgy gondoltuk, hogy nem sátrazunk kint a verseny után, hanem indulunk is rögtön haza, de idén még erre is lett volna lehetőség egy kellemes gulyással összekötve. Csapatunk rendben megérkezett az állomásra, egyetlen szépséghiba, hogy a vonatunk (különvonat) kiírásra került, így jóval az indulás előtt láttuk, hogy Hidasnémeti felé tartunk majd - K megmentett minket, mert hazavitte a felesleges térképeket.

A vonatút igencsak hosszúra sikerült, hiába indultunk csaknem pontosan fél hétkor az érkezéskor Gönc városának toronyórája majdnem az éjfélt ütötte már. Így pihenéssel és beszélgetéssel tölthettünk öt órát, ahol beszámolhattam az esküvői előkészületekről és mindenki elmesélte mi izgalmas történt vele az elmúlt fél évben - tudni kell, hogy sokan csak a túlélőversenyen találkoznak össze az év során. A hangulatra még soha nem volt panasz kis csapatunk történetében.

A terepen a tájékozódást (ha nem is a hagyományos értelemben) mindig nagyban segítette a terepmesterek által adott térkép, ami most 12 történetből állt. Az első sokk után lassan kezdtük összerakni az ismeretlent és az "Aranygombos" Telkibánya után szépen jöttek a tereppont-valós hely azonosítások. Ekkor még a vonaton ültünk, ahonnan utolsóként távoztunk, így nem is volt sok esélyünk a településen belüli pontok gyors megszerzésére. Nagyon meglepődhetett a város népe a sok hátizsákos túlélő láttán, különösen az éjszakai időpont miatt. Nekiindultunk, majd rögtön belefutottunk "A kör közepén állok" nevű ponton legalább két csapatba, ahogy a "Qria" pontjánál is, innentől viszont nagyon sokáig senkivel sem találkoztunk.

A "Barátok táboránál" úgy döntöttünk, hogy nem egyből Telkibánya felé vesszük az irányt, hanem a "Csuhások tanyája" felé haladunk. Sokat segítettek azok a tereppontok, melyeket egyértelműen sikerült azonosítani, ilyen volt a pálosok egykori kolostora is, éjszaka pedig nem kockáztattunk. Itt egy kis energiát nyertünk, majd megpróbáltunk térképezni és kombinációkat összeállítani. Sok időnk elment itt, de nem tudtunk rendes tervet kidolgozni, hacsak azt nem, hogy induljunk tovább Telkibánya felé a "Háromfejű sárkány" pontjának érintésével. A hajnali órákban komoly gondot okozott, hogy kerestünk egy tereppontot (természetesen sikertelenül), ami valamiféle forrás lehetett. Majd elindultunk Telkibánya felé, ahol szerencsénk volt, mert sorra érintettük "A vásározó útja" vándorút pontjait, kicsit meg is nyugodtunk, hogy az életerő elegendő lesz a verseny végéig! A falu határában még tereptani választ is adtunk, így nyugodtan ültünk be a szokásos reggeli kávéra. A szomszédos bolt is kínált minden földi jót, így a készleteinket teljesen feltölthettük!

Itt kitaláltuk, hogy "A makrancos ló" vándorutat kellene megcsinálnunk a délelőtt folyamán, ami sikertörténetként indult, na nem az előre beígért rengeteg kullancs miatt. Soha nem volt még ennyi kullancs rajtunk, söpörni lehetett a túranadrágokról. A "Mállékony" és a "Betonkolostor" tereppontokon is elsőként jártunk kishalálosként, így BONUS ütötte a markunk. Érdekesség, hogy soha nem találtunk még tavaszi versenyen BONUS-t. A tó partján azt is kiszámoltuk, hogy a szükséges nyolc vándorutat már érintettük, tehát, ha beérünk a célba (és addig pár pontot még szerzünk) életben maradunk! A következő pontok azonban már nem jöttek ilyen simán, a "Vasorrú" megnyugtatott minket, majd egy kis direktezés után visszaértünk a potácsi útra, ahol bár kevésbé lelkesen, de nekivágtunk a délutáni programnak. Célként az Amádé-vár meghódítását tűztük ki, ami nem kis feladatnak ígérkezett, de több vándorút tereppontjai is vártak itt ránk!

Ismét a pálos romoknál pihentünk, de ekkor már néhány kiránduló család társaságában, majd nekivágtunk a nagy feladatunknak. "A jámbor szerzetes" vándorútja elég jól teljesíthetőnek bizonyult, bár folyamatosan emelkedett, a pontok kárpótoltak a szenvedésekért. Itt értük el kedvenc tereppontomat a "Gépállatpatát". Máig nem találtam értelmes magyarázatot arra, mit is keres az erdő közepén egy gumi, felnivel - de hogy került egyáltalán oda?

Az Amádé-várhoz vezető úton (ami már erős kaptató volt) találkoztunk DGY-vel is. Itt összesen 70 pontot sikerült begyűjtenünk, valamint beszélgettünk egy jót a túlélőversenyek emblematikus alakjával - még képet is készítettünk róla! Közös megegyezéssel stafétuszt cseréltünk egy (valószínűleg) terepponton, de ez már nem sokat számított, sietnünk kellett a vonathoz Göncre.

Innen már lejtmenetben, szinte rohantunk egészen a városka határáig, folyamatosan késésben voltunk. Soha nem fájt még annyira a térdem, mint ebben a fél órában, de beértünk. Itt a helyi lakosság ifjabbik része már tudta, hogy milyen verseny zajlott a hétvégén, így "Kishalál vagy nagyhalál?" kérdésükre választ is kaptak minden csapattól. Innen mégsem vonattal (az állomás még messze lett volna), hanem busszal mentünk Hidasnémetiig, ahonnan a MÁV és az Intercity kényelmi szolgáltatásait élvezhettük egészen hazáig!

Közepes versenynek éreztük, de összességében elégedetten zártuk a 33. túlélőversenyt, mert teljesítettünk 20 tereppontot, szereztünk 2 BONUS-t, találkoztunk terepmesterrel és három tereptani választ is adtunk. Összesen sikerült 492 pontot szereznünk, amivel a hatodik legtöbbet gyűjtő kishalálos csapat lettünk, elérve ezzel a 8. helyezést 225 maradék életerő-ponttal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.