Az előzményekről csak röviden szólok, de bárki, aki követi a Sepsiszentgyörgyi Szájsebész Asszisztensek csapat beszámolóit tudja, hogy soha nem szerepeltünk még azonos összeállításban. A nevezéskor úgy tűnt megszakad ez a sorozat, a versenyre való készülődés során azonban kiderült, hogy két tag is kiválni kényszerült. Z ráadásul most először hagyott ki versenyt, reméljük jövő májusban visszatér! 
Így aztán K maradt az egyetlen női csapattag, L, R és Cs (azaz jómagam) képviseltük a cseppet sem tapasztalatlan  férfiszakaszt. Ez már a 8. versenyünk, melyen ismét egy korábban nem látott összetételben indultunk, az előjelek tehát nem voltak fényesek.

A gyülekező 17:30-kor volt a megszokott Lágymányosi TTK épülettömbben, ami a helyszínen szorgoskodó gólyabál-szervezőket erősen meglepte. A regisztráció sikeres, a póló egészen jól fest, indulás 18:30 után...Az út során rendkívül szórakoztatott bennünket a mellettünk levő csapat, akik térképen követték a busz útját (Magyarország nagy autóstérképe), de soha nem jutottak közelebb a megoldáshoz nálunk. Különösen, amikor újabb települést értünk el. Mi sem tudtuk merre visz az út. A Budai-hegység térképe is előkerült egyszer, de a kérdés akkor kezdett eldőlni, amikor a Gerecse déli oldalán kikapcsolta sofőrünk a GPS-t. Tudtuk, most már nem lehetünk messze. Egy lerobbanó buszt még megvártunk, majd egy elütött őz okozott némi közúti akadályt, végül már 21 óra körül kiraktak bennünket a buszból. Pont egy buszmegállóban egy közlekedési tábla tőszomszédságában, így nem okozott problémát saját pozíciónk meghatározása (Tornyópuszta mindössze 2 kilométerre volt), nem úgy a versenyfeladat értelmezése.

Hosszas gondolkodás előzte meg a térkép értelmezését, melyet teljesen akkorra sem értettünk meg, mire utolsóként elhagytuk a melegnek épp nem nevezhető buszmegállót. A helyzetet csak bonyolította, hogy néhány lengén öltözött női és férfikép is rendelkezésünkre állt, melyek (később kiderült, csak a nagyhalálosoknak nyújtott plusz információt/feladatot) zavart keltettek és a segítségükkel hegycsúcsokat határoztunk meg háromszögelési módszerrel, teljesen feleslegesen. További problémát okozott a be nem jelölt tereppontok későbbi lehetséges megtalálása, de az ehhez szükséges leírást sikeresen értelmeztem már a buszon, és elég gyorsan meggyőződhettünk ezen elmélet hitelességéről is. Az útra 22 óra magasságában indulhattunk, annyi mindenesetre bizonyos, hogy jóval éjfél előtt, mert K segítségével értesítettük a terepmestereket az "előzetes" tippünkről. (Azok a csapatok, akik helyesen megtippelték a verseny előtt, hova fogunk menni akár 42 pluszpontot is kaphattak, ez a szám naponta 3 egységgel csökkent, de a verseny napjára is maradt 9 egész pont, erre játszottunk mi, ami DGY-t meg is lepte a célban, reméljük értékelik a leleményességünket!)

Gyorsan rájöttünk, hogy Tornyópuszta felé nem csupán a véletlen viszi a csapatokat, hanem a tereppontok sokasága, melyből az elsőt már rögtön a falu határában sikerült meglelni, a 71-es tereppont, vagyis Tarzan felkutatása nem okozott gondot, több csapat is ott vert tábort a kereszt tövében. A település központjában egy harangláb is tereppontnak bizonyult, majd kipróbáltuk, valóban igaz-e a feltevésünk a térképen be nem jelölt tereppontokkal kapcsolatban. A 71-es tereppontból kiindulva kellett egy kör segítségével meghatároznunk a helyes utat és távolságot, ami így sötétben is megoldható feladatnak bizonyult. Ekkor kezdtünk kissé megnyugodni, hogy elegendő lesz az 1000 életerő, amivel a versenyre elindultunk. (Az életerő az éppen aktuális pontérték, amivel a verseny során tudjuk követni, hogy pontosan hogyan állunk. Ennek értéke nem lehet negatív és a verseny során cél minél több életerő pontot gyűjteni, mert csak 16 órát és 40 percet biztosított volna a kiinduló életerő, és összesen 24 órányival rendelkeznünk kellett, mert másnap 20 óra volt a beérkezési idő!)

A következő tereppontunk már nem más volt, mint a túra egyetlen (később mégsem) kötelező pontja, vagyis a Somlyó 448 méteres hegyének meghódítása várt ránk. Sikeres volt a csúcstámadás és a stafétuszcsere, majd egy rövid pihenőt követően leindultunk a kulcsosházhoz, ahol meleg nem, de asztal és zárt tér azért várt ránk, így e két helyen egy kis pihenőt is beiktattunk a feszített egynapos tervünkbe. Innen nem messze egy hatalmas lejtőn lévő fa tövében is stafétusz várt ránk, így újabb 36 percnyi életerővel gazdagodtunk. Nem sokkal később újabb nagy öröm ért bennünket, mert R sikeresen kibányászott egy BONUS-t a romos les melletti tuskóból, így megszereztük az újabb őszi BONUS-t. (Érdekesség, hogy csak ősszel találtunk eddig, de minden korábbi alkalommal a csapat létszámának megfelelő mennyiséget!) A 12-es pont érintésével jutottunk be Tarjánba, ahol megtévesztett bennünket a sok kereszt, és rosszat választottunk.

Elérkeztünk a túra kritikus pontjához, ahogy az lenni szokott hajnalban az erő és a lendület is alábbhagy, ráadásként iszonyatos hideg fogadott minket. Tereptani kérdésekre kerestünk választ, majd leültünk a központi buszmegállóba egy kicsit eszegetni. A tornacsarnokban éppen takarítottak, így értelemszerűen oda nem tudtunk bejutni. A kocsma felől érdeklődtünk, ami reggel hatkor nyitott (nem mi voltunk az egyetlenek, akik ott toporogtak a nyitáskor) és kellemes fél órát biztosított a felmelegedésre és az ébredésre. Az éjszakai hatékonyságunk soha nem volt az igazi, de a felkeresett nyolc (ebből hét remélhetőleg elfogadott) tereppont jó folytatást ígért.

Feljutottunk a kálváriához, amit nappal már a falu másik oldaláról láttunk, ráadásul csapatok telepedtek meg az oldalában. A 16 percnyi plusz életerőre nagy szükségünk volt már, majd nemsokkal odébb egy hiányos hegyoldalra lettem figyelmes: "Érdemes-e benézni?" - hangzott a kérdés, de már indult is be a csapat. A 26-os pontnak hitt tereppont végül az 52-es, de a siker óriási volt, ugyanis R még a betonoszlop alatti BONUS-t is felfedezte. Ezután több csapattal futottunk össze, mindenki a 2-es és 10-es tereppontokat kereste fel, ami nem is volt baj, mert így problémamentes volt a tereppontok azonosítása, ráadásul a 10-es pontnál R kiemelte a 28 percnyi életerőt jelentő BONUS-t az oromfal mögül. Már tudtuk, ez az ő napja, ha keres talál! 

A T-elágazásban meglepett minket pár erdész, ahol mi persze csokit majszolva válaszoltunk kérdéseikre, egyetlen Gerecse térképpel a kezünkben. Innen újabb nagy elhatározással a 11-es pont felé vettük az irányt, mert nem igazán keresték fel a körök által kirajzolt pontokat a csapatok. Nem tévedtünk egy 30 perces kerülővel  48 életerő pontot gyűjtöttünk, ami nagyban köszönhető volt R ismételt kotrásának a BONUS-ért. Itt már nagyon közel voltunk a túléléshez, de menni kellett tovább, hisz a befutó Tatabányán, illetve a kelenföldi Rétisas Kisvendéglőben nem a szomszédban várt ránk.

Ezután gyors egymásutánban érintettük a Nulladik, a Harapás (most már tényleg azt), a Valaha, a Félfa és a Menza tereppontokat, ez utóbbinál különösen rossz érzésünk volt. Egyrészt a vetésen való átgázolás miatt, másrészt a vadászat könyörtelensége okán, mely 30-60 méteres távolságból éppen gyanútlanul étkező állatokra lövöldözve nem tűnt éppen nagy dicsőségnek - nekünk. Ezt követően hosszabb szünet következett a stafétuszcseréink sorában, de éppen ebéd közben lelt ránk az eddigi versenyek legakkurátusabb terepmestere, de természetesen mindent rendben talált. 

A 43-as tereppont nem okozott gondot, nem úgy a 61-es, ahol az előttünk ott járó csapat nagyon mélyre ásta a stafétuszt, de végül megleltük és sikeresen választ is adtunk a kérdésre. Ezután két etetőt érintettünk, majd egy "vegyes tetejű lest". Itt ismételten összeakadtunk több csapattal, ami a korábbi versenyeken nem volt jellemző. (Általában a második nap reggelétől csak elvétve akadtunk össze csapatokkal!) Innen már jól kivehető volt az M1-es autópálya hangja, ami az irányt is mutatta a következő lesig. Itt sikerült ismét egy csapatnak követnie bennünket, de annyira lusták voltak, hogy a mi cserénk után lettek volna hajlandóak megközelíteni az objektumot (a szántásban legalább 200 métert kellett gyalogolni érte), így egyezményes jelekkel csalódottságunknak adtunk hangot és játszottuk el a sikertelenséget, ők pedig távoztak minket megelőzve, mint ki jól végezte dolgát.

A Tatabánya feletti Panoráma úton haladtunk nagyon sokáig, mire sikerült elérnünk az erdei manó sírját, de ennél is fontosabb volt a Turul-szobor és a körülötte levő parkoló. Itt nemcsak a kombinációnk vált biztossá, hanem számos tereptani kérdésre is megtudtuk a választ, legalább 100 életerő pontot elérve. Szinte rögtön egy kis barlangászás következett, majd kérésemre felmásztunk még a Csúcs-hegy tetején lévő kilátóhoz is. Mire leértünk az Áfonya utcába erősen besötétedett, nem hiányzott már a városban legyalogolt plusz kilométer sem...

Ezúttal sem okoztunk csalódást magunknak, rövid pihenőket tartva (és a szokásos reggeli ébredezéssel) róttuk a kilométereket. R-nek köszönhetően négy BONUS-t gyűjtöttünk be és érintettünk 28 (29) tereppontot, ami egyben azt is jelenti, hogy a kijelölt pontok egyharmadánál is többet gyűjtöttünk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.