34. túlélőverseny

Az első bekezdés hagyományosan arról szokott szólni, hogy milyen összetételben kezdte meg szereplését a sokak (így a terepmesterek többsége) számára is kimondhatatlan nevű Sepsiszentgyörgyi Szájsebész Asszisztensek csapata. Most is muszáj erről egy-két szót ejtenem. Újoncot ezúttal nem avattunk, így mondhatjuk tapasztalt csapattal vágtunk neki az őszi verseny izgalmainak. Sajnos elvesztettük az egyik alapítónkat, Z-t, aki sorozatban második őszi versenyét hagyta ki. Szerencsénkre visszatért R, aki az őszi versenyek és BONUS-ok igazi szakértőjeként ismét nagy reményekkel vértezte fel csapatunkat. Az előző verseny másik négy tagja változatlan maradt: K képviselte hagyományosan egyedül a női nemet, velünk volt ismét L és L, végül Cs (e sorok írója). Az előző verseny esetében is egy kibővített csapatról írtam, most a 32. túlélőversenyhez hasonlított leginkább az összetétel, ami jó szereplést vetített előre (persze az ilyen számolgatásoknak semmi értelme nincs, de a statisztika minden esetben érdekes eredményeket mutat).

Az őszi versenyekre az utóbbi időben egyre korábban kellett nevezni, így kicsit megleptek minket, hogy szeptember végéig még az előnevezésre is volt lehetőség. Mi ismét időben biztosítottuk részvételünket a talpat és elmét nem kímélő viadalon, ami ezúttal az anyagi kedvezményen túl egy speciális játékkal is kecsegtetett. Nagyon tetszett nekünk a lehetőség, hogy eldöntendő kérdéseket (összesen hármat) fogalmazhatunk meg a terepre vonatkozóan és ezek közül egyre választ fogunk kapni. Mi a Börzsönyt szemeltük ki terepnek, így kérdéseinkkel is e tájegységre koncentráltunk, ezért nem kerültünk közelebb a megoldáshoz. A kiszivárogtatott képek és a verseny előtt elküldött információk alapján is azt gondoltuk, hogy nem távolodunk el annyira Budapesttől, így a buszra történő felszálláskor is a Börzsönyre tippeltünk.

A verseny előtti találkozót öt órára beszéltük meg, sorra meg is érkeztek a csapattagok, szerencsénkre mindig van egy kis csúszás, így együtt tudtunk regisztrálni. A buszban sikerült elfoglalni a (minket szinte már megillető) első sorokat, ahol röviddel az indulás után világos lett, nem a Börzsöny, hanem a Bükk következik. Szerencsére engem is elláttak rendesen élelemmel, így a tapasztalatoknak megfelelően külön buszra csomagolt vacsorának is volt értelme. Megkaptuk a versenyszabályokat az új terepponttípusokról és arról, hogy az életerő most nem a végeredmény meghatározója lesz. Ismét jelentős újításokkal találtuk magunkat szembe, pontot csak a "kincs" jelzésű tereppontok érnek, a "halálfejesek" közül kell kettőt kötelezőként tekinteni, az "óra" tölti fel az életerőt, lesz "bivak", "információ", "víz" jelzésű tereppont is, de külön volt "szív" jelzésű, ami a terepmesteri találkozó miatt volt fontos, "joker", ami egy esetleges kombinációban segíthetett és "puzzle", ami az újabb térképlapok megszerzését tette lehetővé. Már 20 óra is elmúlt, mire letértünk az autópályáról, és haladtunk a Bükk déli lankái felé.

Cserépfalu közelében már öltöztünk és vártuk a térképet, a feladatokkal. Gyorsan összekaptuk magunkat a Bükki Nemzeti Park épületének parkolójában, rögzítettük, hogy a befutó Egerben lesz (ezt már sejtettük) szombaton 16 órakor és azt, hogy 960 életerő pontosan 16 órára elegendő, tehát összesen két életerőt feltöltő pontot és két kötelező pontot kell érintenünk az érvényes szerepléshez. Két térképet kaptunk, a 3. számút gyorsan be is tudtuk azonosítani mit ábrázol (L szerencsére elhozta a Bükk térképét, amit én otthon kitettem). Gyakorlatilag néhány perc telt csak el és elsőként indultunk neki a K+ úton az 52-es (Suba-lyuk) tereppont felé.

Itt óriási versenyfutásba kerültünk egy nagyhalálos csapattal, ami persze csak később derült ki, de megszereztük az elsőként megérkező kishalálos csapatot megillető BONUS-t. Soha nem kezdtünk még így, nagy volt az öröm, de hajtanunk kellett tovább, mert több csapat is a nyomunkban volt. A barlangnál egyébként egy fekete kutya is csatlakozott hozzánk, akit a következő tereppontnál vett át tőlünk egy másik csapat. A kaptató tövében még annyi időnk is volt, hogy az információs táblát lefényképezzük magunknak, mert később biztosan jól jön majd a tereptannál. A következő pont egy kút volt a mező szélén, az előttünk rohanó nagyhalálosok nem találták, így miénk lehetett a stafétusz-kérdés (tereptan) és természetesen a BONUS is. Eközben elhaladt mellettünk egy másik csapat is, akik direktezve nekirontottak a Hárs-kút-oldalnak, le is tettünk az újabb BONUS lehetőségéről, de tévedtünk. A következő tereppont egy sziklát jelentett, amit könnyedén megtaláltunk, ismét BONUS-szal, majd az Aranymosó-vályú fedőnevet viselő tereppontnál gyűjtöttük be a BONUS-t és a plusz életerőt. Mivel nem akartunk túl sokat visszamenni mi is egy kicsit direkteztünk, majd a 81-es terepponton ismét BONUS-szal és egy "joker" terepponttal lettünk gazdagabbak. A következő tereppont a Ódorvár volt, ahol az első kötelező pontot is sikeresen érintettük, és emlékeim szerint még éjfél sem volt. Itt egy kicsit bolyongtunk a sok barlang körül, de megtaláltuk a megfelelő "Lakóbarlang"-ot. Óriási élmény volt bemászni a kis üregbe, erre (termetem miatt is) azonnal vállalkoztam, a barlang legvégén a kövek között kotorászva a BONUS is meglett, így soha nem látott remek kezdést mutattunk be. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy soha egyetlen versenyen sem szereztünk még hat BONUS-t, itt pedig a péntek elég volt hozzá. Nyugodtan ülhettünk le vacsorázni és megtervezni a folytatást.

Egyértelmű volt, hogy meg kell szereznünk legalább egy újabb térképlapot (bár elsőre azt hittük, hogy legalább négy-hat helyen lehet majd szerezni), amit a Szent Erzsébet-forrásnál mindenképpen szerettünk volna, de előtte a Tábor-hegyen próbáltuk megtalálni a csúcskövet, 602 méteren. Egy előttünk levő csapat nem túl sportszerűen sűrűn befedte levelekkel, így mi nehezen találtunk rá a kis kőoszlopra, de sikerült. Itt már nem elsők voltunk, de mivel ez is "kincs" jelet viselő tereppont volt, értékes pontokat gyűjtöttünk be. A forrásnál megszereztük az új (második számú) térképlapot, ami pontosan az egyes és hármas közé illeszkedett, így nem is lepődtünk meg, hogy a negyedik térképlapot jóval délebbre lehet csak beszerezni. (Ezzel ekkor nem foglalkoztunk!).

Folytattuk utunkat az előre is kinézett 90. tereppont felé. Itt a Káposztás-lápa völgyében ismét ránk kacsintott a szerencse, L ugyanis a 76-os pontnál BONUS-t talált, ami nemcsak azért nagy dolog, mert megtalálta a kanyarban azt a bizonyos fát, ahol keresni kellett, hanem azért is, mert az előttünk levő csapatok keresték már, de a pont minket illetett. A Kaló-kútnál szintén érdekes helyzet állt elő, itt a GPS is segítségünkre volt, a két L mászott le a völgybe az útról, de nem találták sehol a forrásházat, pedig egyértelműen ott voltunk, ahol lennie kellett. (Itt kell megemlítenem azt, hogy az éjszakai túrázásnak ez az egyik szépsége. Amit nappal egy átlagos kiránduló már messzi méterekről kiszúr, éjszaka még a legjobb fejlámpák sem biztos, hogy megvilágítják.) A küzdelem a sokadik próbálkozásra végül sikeres véget ért, a fiúk nemcsak a plusz életerőt, ami a verseny végéig kitart, hanem a BONUS-t is kihozták. Ezután úgy mehettünk tovább, hogy mind a tíz érintett terepponton értékes információhoz, ponthoz, térképhez, életerőhöz vagy terepmesteri szívenergiához jutottunk.

A "Zuhany" pontnál újabb pontokkal nem lettünk gazdagabbak, de innen nem messze két szikla kombinációba tartozó tereppontot gyorsan megszerezhetőnek ítéltünk. A 71-es pontot végül sikeresen megleltük, de a 31-es sziklát csak akkor pillantottuk meg, mikor a műútról visszapillantottunk. A hegymászás és a késő éjszakai pontkeresés kicsit kimerített bennünket, így enni készültünk. A Barát-réten több kiépített pihenőhely is volt, az egyiknél egy gépjárműben szunyókáló úriemberrel, nem akartuk zargatni, de biztosan másik helyet választottunk volna a helyében. Így az út mentén kiépített műtárgyon kényszerültünk feltöltődni. Folytattuk utunkat, ahol kis idő múlva az egyes tereppontot is elértük, értékes tereptani válaszokat nyerve, majd Felsőtárkány felé haladtunk tovább a Tárkányi-patak völgyében. A falu előtt a Kőparkot alaposan végignéztük (négy-öt tereptani kérdés is megválaszolhatónak tűnt itt), majd a két tó között sokáig kerestük a stafétuszt. Ezen a versenyen az egyetlen helyszín, ahol fotóstafétuszt voltunk kénytelenek készíteni. 

Eközben, kellemes hajnali fények érkeztek, mi pedig a csapatnál szokásos reggeli kávé után néztünk. Meglepődtünk azon, hogy a falu legfontosabb utcáján több a Nemzeti Dohánybolt, de még a Coop is, mint a kocsma. Az általunk felkeresett IV. kategóriás egység sem volt épp a tökéletesség, de legalább hozzájutottunk egy kis reggeli frissítőhöz. Itt határoztuk el, hogy egy nem is teljesíthetetlen vonalat bejárva még egy kombinációt is össze tudunk hozni, hála a "joker" tereppontok feltalálójának.

Szép őszi időben vágtunk neki a nappali programnak, mely a 32. pont helytelen, majd helyes felfedezésével kezdődött, majd a következő tereppontot csak azért érintettük, hátha valami eddig ismeretlen kérdéssel találkozunk a stafétuszon. (Az új módosítással egyes tereppontok teljesen értéktelenné váltak.) Innen egy igen hosszú és fárasztó kaptató következett a dolomitbánya peremén. Nem véletlenül jelöli ezt az utat a térkép is "Keringő útnak". A "Kukucska" nevű pont teljesen kiesett az utunkból, de két ok miatt is fel kellett keresnünk. Az egyik a kombináció, a másik egy esetleges BONUS lehetősége, amiben én még feltétlenül bíztam. A zöld barlang jelzés szinte teljesen szintben vezetett minket az Arnót-kői-barlanghoz, ahol hosszasan keresgéltük a megfelelő nyílást, de meglett a stafétusz és végül a kishalálos BONUS is. Látszott, hogy sokan jártak már ott, de nem mindenki a megfelelő helyen kereste a 16 pontot érő fekete csomagot. A barlang tetején elégedetten meg is reggelizünk.

Ezt követően a 23-as és 8-as tereppontokkal még közelebb kerültünk a szikla kombinációjához, sőt érvényessé tettük a versenyünket a második ajánlott "halálfejes" tereppont érintésével. A Kövesdi-kilátó padjairól gyönyörű kilátásunk volt a ránk váró kihívásokra (Cseres-tető), de a látvány kárpótolt a várható nehézségekért. Innen egy megroggyant esőbeállót vettünk célba, ami több út találkozásában, igazi tereppontként, már messziről felhívta magára a figyelmet. Majd sikerült meggyőznöm a csapatot, hogy az 51-es és 40-es pontok érintése nem lenne hiábavaló, hiszen itt 40 pontot gyűjthetnénk be. A vállalkozás meghozta a várt sikert, mindkét pontot érintettük és a kincses pontokhoz tett kitérő alig több mint fél óra alatt teljesíthető volt.

Innen a Novaji kunyhó felé mentünk tovább, ahol a sok pihengető csapat már messziről mutatta, hogy pontosan hol érjük el a romot. Újabb tanakodás után rávettük magunkat, hogy érdemes a "Ne csak nézz, láss!" nevű tereppontot is felkeresni, ami nem jelentett többet fél óra kerülőnél. Utólag persze okos az ember, de itt a szombati nap délutánján sikerült BONUS-t is találnunk. Visszafelé szintén fontos pillanatok következtek, mert a 62-es tereppontnál terepmesterekbe futottunk. Ez a 34 pont is nagyon kellett! (Az egyik terepmester várandósan is kint volt a terepen kb. a hatodik hónapban volt - orvos csapattagunk szerint.) Innen a Cseres-tető következett, majd újabb pontokat nem keresve kora délután Síkfőkúton keresztül Noszvajon pihentünk meg.

A versenyt magunkban lezártuk, vártunk egy buszra, ami beszállít minket Egerbe és a helyi kocsmában múlattuk az időt. Itt egy kicsit számolgattunk, 745 pontra jutottunk saját magunkat illetően. A kocsma előtt az egyik orvosunk még egy idős illuminált bácsinak is segítséget nyújtott. Egerben leadtuk a versenyfüzetet és a vasút felé vettük az irányt, ahol kissé megnehezítette dolgunkat a pénztáros, így ötfős csapatunk három külön helyen foglalhatott helyet, fáradtan, de 20 óra környékén hazaértünk.

A versenyen összesen 10 BONUS-t gyűjtöttünk, érintettünk 25 tereppontot, teljesítettünk egy kombinációt (11 tereppont kellett hozzá), találkoztunk terepmesterrel és választ tudtunk adni 8 tereptani kérdésre. Ez a teljesítmény várakozásunk szerint, talán dobogót ér majd...

A végeredmény minden várakozásunkat felülmúlta: a Sepsiszentgyörgyi Szájsebész Asszisztensek csapata tizedik versenyén 1. helyezést ért el!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.